Elég a szimpátia?

(Fotó forrása: Illyés Tibor / MTI)

Minden bejegyzést nehéz elkezdeni, de ez talán az eddigi legnehezebb. Lassan végéjez ér az Európa Bajnokság, az első olyan ahol pontot sem szereztünk. A magyar szurkolok számára ez egy óriási csalódás, még úgy is, hogy csoportbeli ellenfeleink játszották az egyik elődöntőt, az esélytelennek kikiáltott csehek pedig épp hogy lemaradtak az ötödik helyről.

Eljutottunk ahhoz, ami a legfájóbb: a cseheknek van csaptuk, amely tudja, mit akar, nekünk pedig ezen az EB-n volt egy olyan alakulatunk, amely sok BL szintű nagy tudású játékosból állt, csak nem volt, aki csapatot csináljon belőlük. Sokan azt mondják, Ljubomir Vranjesnek nem volt ideje. Zsiga Gyula, az egyik legtapasztaltabb kézilabda szakember, nyilvánosan kijelentette, hogy megadták a lehetőséget, de a kapitány nem élt vele. Szerintem mindegy kinek van igaza a két nagy tudású szakember közül, a tény az, hogy a fiúk valóban úgy néztek ki, mintha sem mentálisan, sem fizikálisan nem volnának 100%-on. Csapatjátékról sem nagyon beszélhetünk, a páros kapcsolatok, sémák is csak a klubokban begyakorolt (PL: Balogh, Bánhidi, Bodó) figurákból álltak. Csodálkozzunk, hogy Timu és Patrik között nem volt olyan összhang mint amit elvártunk? Komoly ellenfelekkel szemben szeptember óta hány percet védekezett együtt ez a két játékos a Veszprémben? Ki küldi pályára hetente a Veszprémet, Mészáros Lőrincz, akit mindenki szid? Pedig örülnünk kéne annak, hogy ennyi pénzt áldoz a kézilabdára. Ahogy Rácz Marian mondta nemrég egy interjúban, nem a külföldi minőségi játékosok ártanak a Magyar válogatott szereplésének/leszerepelésének, hanem az, hogy a magyar fiatalok nem kapnak kellő lehetőséget az élcsapatokban, így kénytelenek kisebb klubokhoz igazolni ahhoz, hogy játéklehetőséghez jussanak.   

Tavaly röhögtük Xavit, hogy kitalálta a szélső nélküli kézilabdát. Úgy látszik Vranjes sem tud mást Magyarországon, mivel mind a Veszprém, úgy a válogatott is ugyanazt a taktikát próbálja játszani, csak más edzővel. Fekete Dávid az első két mérkőzést a lelátóról nézte végig, nem értem a harmadik mérkőzésen, amikor kiderült, hogy mégiscsak vannak szélsőink miért ült a padon a 40. percig. Akkor küldte a pályára a kapitány, amikor a veszett fejsze nyele már bőven a víz alatt volt. Ennek ellenére ez a fiatal játékos kitűnően teljesített.

Nagy László. Hiányzik…  úgy látszik nélküle nincs aki rendet teremtsen a fejekben a pályán. Máté kitűnő játékos, világklasszissá érett, de Veszprémben mások csapattársak, mint a válogatottban. Nagyon sokat vállalt, de saját teljesítménye mellet nem tudta hozni Laci habitusát. Ez még nem is volna baj, de én úgy éreztem, mégsem mondta neki senki, hogy is helyettesítse Lacit bent a pályán és az öltözőben. Anélkül, hogy Mátét bántani akarnám. Úgy érzem, Lacira nagy szükség van ennek a csapatnak a pályán akár úgy is, hogy csak 10 percet van a pályán, bár többet érdemelne.

Ljubomir Vranjes azt állítja, hogy játékosaink nincsenek megfelelő edzettségi állapotban, sajnos úgy néz ki igaza van. Pastor nem az az edző, aki nem készíti fel fizikálisan a játékosokat, de Matic sem.  Mit mondjuk a Veszprémi játékosokról, akik a válogatott alapemberei, persze együtt a szegedi, illetve tatabányai játékosokkal. Ki a felelős a veszprémi játékosok fizikai felkészítésért?

Vranjes szimpatikus, vidám ember, a világ legjobb játékosa volt a maga korában, óriási edző, amit a Felnsburgal többször is bizonyított, csak egy baj van: magyar kézilabdásokat nem lehet dánul és németül megtanítani, kézilabdázni, mivel nem dánok, nem németek, hanem magyarok. A válogatott nem a Veszprém, nem a Szeged, ide nem lehet igazolni világklasszis szélsőket, átlövőket, kapust vagy beállóst. A magyar válogatott kézilabdázzon magyarul, mert a magyar kézilabdának van múltja jelene és muszáj legyen jövője is.    

(Fotó forrása: AFP)