Karácsonyi ajándék, advent első vasárnapján! Telekom Veszprém - Montpellier 25:19

( Fotó forrása: Veszprém handball team hivatalos facebook oldal ) 

Úgy érzem, olyan volt számunkra ez a tegnapi győzelem, mint egy karácsonyi ajándék. Kicsit olyanok voltunk, mint gyerekkorban, amikor a sulikezdéstől karácsonyig reménykedtünk abban, hogy az áhított ajándék ott lesz a fa alatt, de valahogy mégis féltünk, hogy talán mégsem kapjuk meg. Nos, a srácok betették a karácsonyi ajándékukat minden Veszprém drukker karácsonyfája alá. Talán nem is azzal, hogy legyőzték a Terminator-kar pillanatnyi birtokosát (ebben azért bíztunk, mert, ha van csapat, amely tényleg elrontotta az őszi BL szízönt, akkor ez a Montpellier), hanem azzal, ahogyan ezt megcsinálták: Nagyszerű, ötletes játékkal, fegyelmezetten, koncentráltan, úgy, ahogy rég láttuk őket, CSAPATKÉNT, egyszóval, veszprémiesen. Köszönjük!

A francia sikercsapat (egyelőre csak az ő nevük van fenn a BL trófeán a Hexagonból) az utolsó szalmaszálat ragadta volna meg Veszprémben, ahol anno, megszoktuk, hogy nem nyerni jönnek az ellenfelek, még a legnagyobbak sem, igaz, Kudarckovács (Vranjes) leszoktatott minket erről, már ott tartottunk, hogy aki Veszprémben járt, vitte a két pontot.

( Fotó forrása: Veszprém handball team hivatalos facebook oldal )

Jól kezdtünk, gyorsan kiépítettünk egy négygólos előnyt, a nyolcadik percben 5-1 állt az eredményjelzőn, és láss csodát, nem jöttek az eladott labdák, elkapkodott támadások. Megfontoltan, higgadtan támadtunk, játszottuk az Ortega-Sabaté időszakban látott „spanyolos” játékunkat, mert ezt tudjuk a legjobban. Kőkemény védekezéssel, megfontolt, türelmes támadójátékkal, nem engedtük a franciákat rohanni, sőt gyors középkezdésnél is visszarendeződtünk, esélyt sem adva nekik, hogy lerohanjanak. A szünetre 15-11-es vezetéssel mehettünk. Persze, a védőfal (nekem Timu és Renato így is hiányoznak) mögött ott volt Árpi aki, úgy hozta a bravúrokat, ahogy szokta, természetesen, néha egy-egy kacsintással megfűszerezve. Előtte Terza legjobb napjaira emlékeztetve állította meg az ellenfél támadásait.  Blagi harcolt, keményen, határozottan. Kent napról-napra jobban találja helyét védőfalunkban, sajnos támadásban nem olyan kedvvel játszott, mint egy héttel ezelőtt. Nagy Laci a tőle megszokott magas szintű védekezést hozta, s a második félidőben, mikor kicsit megakadt a támadójáték kiosztott egy forintos labdát Andriskának, aki be is varrta. Nilsson csodálatos volt, az amúgy nagyon jól védő Portner sem bírt vele.(Hála az égieknek elég későn küldte be Canayer mester) A szélsőjátékot nem nagyon erőltettük, de az ellentámadásaink jól működtek, kár, hogy a svájci bírók bele-bele fújtak néha. Róluk annyit, hogy honfitársuk kapuba állása után, úgy tűnt, hazahúzott a szívűk.

Mindenkit dicsérni lehet, játékosaink kivétel nélkül maximálisan odatették magukat. Ki kell emelni Petar Nenadici és Kentin Mahé élményszámba menő játékát, Petar 100% -an alárendelte játékát a csapatérdeknek, Kentin világbajnokhoz méltóan kergette őrületbe honfitársait.

Ne feledkezzünk meg Davis MESTERRŐL. Csupa nagybetűvel.

Az egykori spanyol világklasszis odaért a nagy edzők csapatába (is). Amellett, hogy visszahozta a nekünk testhezálló spanyol iskolát, volt két óriási húzása: az egyik, hogy a Mannheimben parádézó Roli helyett Árpival kezdett,aki remek védésekkel hálálta ezt meg( ilyen az,ha egy edző együttműködésre sarkall két  kitűnő kapust, nem pedig egymás ellen hangolja őket), a másik pedig az,hogy Petar kezdett ,sőt a heteseket is bevágta az első játékrészben. Canayer-t ez láthatóan meglepte.

A BL –programnak köszönhetően a mi győzelmünkkel ért véget a 2018-as év a BL-ben, ez volt a hét mérkőzése az EHF szerint.

Még egyszer: szép volt, fiúk! Köszönjük

( Fotó forrása: Veszprém handball team hivatalos facebook oldal )