Interjú Rózsavölgyi Gergővel.

( Fotó forrása: Magyar válogatott Facebook oldala )

Rózsavölgyi Gergő, aki most igazolt le a Bundesligába a TSV Bayer Dormagen Handball csapatához, aki a Magyra fiatal kapusok közül az egyik legígéretesebb tehetsége. Vele beszélgetem új csapatáról es terveiről.

- Honnan jött az ötlet, hogy nekifogj kézilabdázni?

- Sokáig fociztam, de ahol felnőttem az összes barátom kézilabdázott, és amúgy is felkerültünk nagypályára és semmit sem játszottam, és addig mondták a barátaim, míg beadtam a derekam és elmentem egy edzésre, és hát ott ragadtam.

- Soha nem voltak kételyeid azzal kapcsolatban, hogy te profi kézilabdázó szeretnél lenni?

- Mindig van az emberekben kétely, néha még mindig van, hogy jól döntöttem-e mert nem elég az, hogy te milyen jó vagy, jókor kell lenni jó helyen, elkerüljenek a sérülések, valaki észrevegyen stb.

- Melyik az eddigi legemlékezetesebb mérkőzésed a klubcsapataid meccsei közül?

- Nagyon sok emlékezetes meccsem van már most hála isten, most így nem tudok egyet se kiemelni. De ha kellene mondanom párat, akkor a magyar kupa bronzérem, veszprémi bajnoki címek állnak közel hozzám.

- Hogy emlékszel vissza a 2015 SEHA Liga döntőre?

- Talán karrierem során pont akkor volt eddig szerencsém. Gyorsan történtek az események, elődöntőt még élőben néztem meg a barátaimmal, és hazafele kaptam az sms-t, hogy játszanom kell. Őszinte ember vagyok, sajnos a sportban nem mindig jó annak lenni, ahogy eddig látom. Sok mindent nem tettem le az asztalra SEHA ligában, hogy aranyérmes lehessek, de boldog vagyok utólag, hogy megnyerhettem, de ma már senkise emlékszik erre.

- Hogyan emlékszel vissza a Füred csapatánál eltöltött időszakodra? Mi az vagy mik azok a dogok, amiket ott tanultál?

- Nagyon jól kezdődött Füreden minden, mivel az edzőkkel már dolgoztam együtt Veszprémben, Nándival is jó volt már előtte kapcsolatom, így hát egy percig sem gondolkoztunk rajta. De aztán második év októberében valami történt, még mai napig nem kaptam rá pontos választ, hogy akkor miért döntöttek így. Az megviselt nagyon egy ideig, mert nem éreztem igazságosnak. De így döntött a vezetőség, el kell fogadni, ilyen a sport.

- Milyen volt az első válogatott mérkőzésed?

- Erre tisztán emlékszem Serdülő válogatottal voltunk kint Franciaországban, és elvertük a Norvégokat 26-23-ra, mint ha tegnap történt volna.

- Az eddigi válogatott tornáid közül, melyik a legkedvesebb emlék számodra? 

- Összes világverseny, összesen 6 db szerepeltem eddig mindegyik nagyon kedves helyet foglal el a szívemben, de talán Algériát mondanám, ott nagyon szerettek az emberek engem, tetszett nekik az egyéniségem.

- Múlt évben volt az algériai Világbajnokság ahol sikerült az 5. helyezést elérnetek. Mennyire voltál, illetve vagy elégedet azzal a tornával. Te hogy élted meg?

- Ez egy nagyon jó kérdés. Előre aláírtam volna bőven, de kicsit jobban belemegyünk a dolgokban, azoktól kaptunk ki hosszabbításban, akik megnyerték nem kevés bírói hátszéllel. Így fáj a szívem nagyon, mert érmet érdemeltünk volna, de valahogy az 5-ik hely és kevés volt, mert az ország meg média nem igazán foglakozott vele, pedig megérdemeltük volna. Bezzeg, ha a magyar u16-os labdarugó válogatott legyőzi, a csoportban Észak-Koreát arról vannak hírek, nem értem.

- Mennyire kezeled nehezen a kudarcokat?

- Nagyon nehezen kezeltem az elején, mivel utánpótlásban, nem igazán értek, csak nyertünk szinte, így hát az elején furcsa volt, hogy nem minden fenékig tejfel.

- Mi az a három dolog, amivel előrébb tartanál szerinted?

 - Ha magamba tudnám tartani az érzéseimet, és lenne pókerarcom, nem szabad jófiúnak lenni a sportban, meg sehol se, saját magad javait kell nézni. Ezt már megtanultam.

- Mennyire volt nehéz meghoznod a döntést, hogy más országba igazolj?

- Nehéz, 22 évesen ki szeretné itt hagyni a családját, barátait, a hazáját, ott még egy kenyér vásárlás a boltban se lesz egyszerű az elején. De hát sajnos az eddigi magyar karrierem alatt nem volt sok szerencsém, Vácon szívesen maradtam volna, ha bennmaradunk az első osztályban, játszottam, szerettek, bíztak bennem, számomra ezek a legfontosabbak.

- Mit vársz el az új csapattól?

- Legyen egy utolsó percig küzdő csapat, aki nagybetűs csapat és nem egyéniségekből áll!

- Mik a céljaid a követező szezonra?

- Az első félév eddig csak így számolok, szeretnék egy jó átlagos teljesítmény hozni, több kiemelkedő meccsem legyen, mint gyengébb, legyek higgadtabb, megfontoltabb.     

- Ki példaképed?

- A magyar játékosok közül egyértelműen a barátom Fazekas Nándi, de amúgy Matthias Andersson.

 - Hol képzeld el magad 5 év múlva?

- Nem szeretek elképzelni semmit, mert eddig mindig elképzeltem mindent napról napra, de valahogy már az álmom második napján felborult.