Nézőpont kérdése, Tassonyi Balázzsal.

(Fotó forrása: Tassonyi Balázs Facebook oldala)

A kézilabda is, mint minden a világban, csak nézőpont kérdése. Eddig kézilabdázókat kérdeztem, hogy számukra mit jelent ez a sport és, hogy miért kezdték el. Most viszont gondoltam, hogy megkérdezek olyan embereket, akik nem kézilabdáznak, viszont valamikor kézilabdáztak és jelenleg is követik a Magyar kézilabda sorsát.

Az első interjúalanyom Tassonyi Balázs, aki jelenleg a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdió egyik hallgatója. Őt kérdeztem többek között arról, hogy milyen kapcsolatban állt a kézilabdával valamint miért hagyta abba.

- Mi volt az oka annak, hogy te elkezdtél kézilabdázni?

- Még általános iskolában kezdetem el edzésekre járni a Pestszentlőrinci sportcsarnokba, ott voltak a nyári alapozásai még akkoriban a Malév SC-PLER KC kézilabda csapatnak. Az U96/U97 nyári edzései egy helyen voltak és akkor csöppentem én bele a kézilabdázásba. Ez, az akkori PLER Budapest NBI-es csapatának az utánpótlása volt, és én velük edzettem 3 évig. Jánka Zsolt volt az edzőnk és nagyon elhivatott voltam a sporttal szemben, voltak olyan terveim, hogy mint kézilabdázó megyek majd tovább, de sajnos a klubbon belül nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy kellet volna így sajnos számomra akkor véget ért a kézilabdás karrierem.

- Nem szerettél volna más csapatban játszani?

- De persze, volt róla szó, hogy elkezdek máshová járni edzésekre, mivel annyira elhívatott voltam, hogy rendszeresen jártam még a válogatott edzésekre is. Ha kellet, akkor pálya törlőnek is beálltam, ami azért volt nagy élmény, mert így találkozhattam olyan emberekkel, mint a Nikola Eklemovic, vagy "Csárli". De aztán valahogy mégsem úgy alakult, hogy ezen a pályán menjek tovább, ebben persze nagy szerepe volt már akkor az éneklésnek, mivel, az rengeteg időmet elvette így nem lett volna időm edzésre járni sem.

(Fotó forrása: Ruzsa István fotóriprter és drónpilóta)

- De neked azért a családodban is voltak kézilabdások, mivel ha jól tudom a nagymamád Simonek Lídia volt, aki többszörös válogatott volt.

- Igen ez így igaz ezáltal például anyukám meg a testvérem is kézilabdázott. A  nagymamám az 50-es éveknek volt a kézilabdázója, hisz akkor nyert világbajnoki ezüstérmet is kispályán, nagypályán meg bronzérmet. Emlékszem, hogy mindig mesélte, mikor nagypályán nyertek aranyérmet, akkor sajnos nem tudott pályára lépni, mivel volt egy olyan szabály hogy mennyi csere lehet egy mérkőzésen. Volt is még egy csere lehetősége az edzőnek viszont nem tudta felhasználni mivel az utolsó percekben sajnos már nem lehetett cserélni akkoriban. Így sajnos akkor nem tudták ezt az aranyérmet feljegyezni, igaz kerettag volt, viszont nem lépett pályára. Aztán egy emlékbizottságot hoztak létre és annak volt ő a tagja nagyon hosszú ideig, ennek kapcsán voltak régebb találkozók.

- Soha nem bántad meg, hogy abbahagytad a kézilabdát? Igaz kicsit furcsa a kérdés hisz az Budapesti Operettszínházban szerepelsz, de azért, ahogy értem elkellet engedned az egyik álmodat.

- Semmit nem szeretek elengedni, nagyon ragaszkodó vagyok, így bármikor a barátaimmal sportolok és el kell kapni valamit akkor mindig átfut az agyamon, hogy mi lett volna, ha ezt folytatom, és ezt választom hivatásomnak. Nem tudom kijelenteni, hogy nem bánom, viszont fordított esetben meg a színművészetet kellet volna elengednem.

- Erről eddig nem volt szó, de te pontosan milyen poszton játszottál? Volt esetleg olyan poszt, ami vonzott?

- Igen volt az irányító, mindig is szerettem irányítót játszani, viszont általában balszélsőként használtak, de volt rá példa, hogy betettek beállósnak, ami annyira nem volt az én alkatomhoz való mivel emlékszem, hogy ott martuk csíptük egymást a 2 méterrel  magasabb és 3 méterrel, szélesebb ellenfelemmel, azt nem nagyon sajnálom, hogy nem gyakran voltam bent a falban mert az számomra eléggé szokatlan volt. Jobban szerettem balszélen játszani.

- Jelenleg mennyire követed a Magyar kézilabdát?

- Amennyire időm engedi, megnézem a mérkőzéseket vagy utána olvasok. De mivel anyukám is nagyon szereti a kézilabdát így mikor otthon vagyok akkor általában a TV-ben kézilabda megy vagy élőben, vagy felvételről, az változó. Anyukám nagyon elhivatott ilyen szempontból a mai napig, ő minden mérkőzést megnéz, amit tud, mivel régebben, mint már említettem ő is több évig játszott a nagymamám által edzett csapatban irányítóként.  

- Mit gondolsz a jelenlegi férfi kézilabda válogatottról?

- Véleményem szerint egy jó csapat, csak látszik, hogy még nincsenek  a játékosok összeszokva az edzővel. Ami nem meglepő hisz most elég gyors volt az edző váltás, ha jól emlékszem Xavi Sabate előtt Talnt Dujsebajev volt a válogatott edzője előtte meg Mocsai Lajos, aki számomra mindig is egy ikon volt, mivel nagyon szerettem azokat a taktikákat, amiket ő alkalmazott. Nem vagyok az a típus, de ha vele találkoznék, akkor biztos megilletődnék.

- A klub csapatokat mennyire követed jelenleg?

- Tisztába vagyok  csapatokkal, bár otthon inkább a női kézilabda az, ami szokott menni mivel anyukám azt szereti. Természetesen a férfi kézilabdát is követi, de a női közelebb áll hozzá. Így elvétve hallok információkat napi szinten, elkerülhetetlen hogy ezeket halljam, valamint nem is szeretném elkerülni. Amit nagyon sajnálok, hogy nem tudok mérkőzésekre járni mivel nincsen erre időm az iskola miatt és mindig próbáltam egy határt húzni a munka és a szabadidőm között, de sajnos ez most már annyira nem kivitelezhető.

- Mik a terveid a jövőre nézve? 

- Nekem a terveim a jövőmre nézve, hogy szerezzek egy képesítést, mint színész két év múlva, ezen kívül szeretnek a Budapesti Operettszínházban tevékenykedni. Sokan kérdezik, hogy a  musical vagy az operett műfajában képzelem el önmagam. Nem tudom, mivel ha lehet, akkor én mindkettőt párhuzamosan csinálnám. A távoli jövőt nézve, nekem nagy vágyam, hogy elmenjek rendezőnek, de ez még változhat. 

- Köszönöm szépen hogy elvállaltad az interjút és további sok sikert kívánok a musical és operett világban.