Interjú Zdolik Bencével

Zdolik Bence a Balatonfüredi KSE balátlövője, aki már bizonyíthatta tehetségét a válogatottban és alapemberként számolnak vele a Füredben. Vele beszélgetem jelenlegi sérüléséről és terveiről.

- Ha jól tudom anyukád is kézilabdázott, te ez által kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?

- Igen ezáltal, mivel apukám sokat járt a mérkőzésekre, aztán minket is kivittek eléggé sokszor. Mielőtt nekifogtam volna kézilabdázni még fociztam és atletizáltam is, viszont valahogy a kézilabda volt az a sport, ami megfogott és nagyon megszerettem.

- Nem bántad meg sohasem eddig, hogy ezt a sportot választottad?

- Semmiféleképpen nem bántam, meg csak nem gondoltam volna akkor, hogy egyszer majd ennyi sérülés fog érni. A mostani sérülésem után tudatosult bennem, hogy én ráteszem az egész életem erre a sportra.

- 16 éves korod óta Füreden vagy soha nem vágytál máshova?

- De vágytam, lehet jót tett volna egy kis változás és a sérüléseket is megúsztam volna, de mindig is közel állt a szívemhez Füred, ahogy most is, és mindig kaptam olyan lehetőséget, amire nem tudtam meg nem is akartam nemet mondani. Külföldre is mehettem volna, meg volt olyan időszak, hogy szívesen mentem volna, de valahogy most így vissza tekintve abszolút nem bánom. Nem azért mert úgy érzem, nem bírnám, hanem mert jobban szeretek itt lenni.

- Nem szeretnél majd egy nagyobb csapatban is bizonyítani?

- Természetesen majd igen, jelenleg a Füredre koncentráltok, de majd ha úgy alakul szívesen kipróbálnám, magam egy másik csapatban tegyük fel egy Veszprémben, Kielben, Barcelonába. Vagy akár egy Flensburgba, amit talán azért szeretnék, mert sok ott a fiatal játékos így lenne, motivációm, hogy küzdjek a posztomért. 

- Nem volt nehéz 16 évesen elszakadni otthonról és elmenni? Egy teljesen más városba, ami 350 km nagyjából a szülővárosodtól?

- Az első év az nagyon nehéz volt mivel a barátaim is ott voltak Békéscsabán és arról is szó volt, hogy hazamegyek. Tudtam, hogy valamit valamiért, mivel ha nem hozom meg akkor ezt a döntést, talán most sehol nem lennék, mint kézilabdázó.

- Hogy haladsz a rehabilitációval. Hogy érzed, mennyire húzott vissza ez a sérülésed?

- Mint már említettem a sérülésem annyiban húzott vissza, hogy most tudatosult bennem, hogy lehetséges, hogy ez az utolsó esélyem bizonyítani, hogy igenis van helyem ebben a sportban. Úgy érzem, tartozom ennyivel a Fürednek, ha most felépülök és befejeződik a rehabilitációm, akkor ismét húzóembere legyek a csapatnak és sikerüljön ismét jó helyezéseket elérnünk. A rehabilitációval meg nagyon jó haladok, egyre jobban tudom mozgatni a térdem, mivel szerencsére nagyon jó kezek között vagyok így minden kis lépésemet figyelemmel követik, hogy mihamarabb vissza tudjak térni.

- Volt ezen a sérüléseden kívül olyan pont, amikor azt érezted, hogy te abba hagyod az egészet?

- Igen volt. Az utóbbi két sérülésemnél mikor a sípcsontom nagyon nehezen jött helyre akkor is érzetem, hogy én abba hagyom az egészet, de sokkal többet ér nekem mivel nem szeretném ezt a sportot abbahagyni.

- Van esetleg példaképed?

- Így kifejezetten nincsen példaképem, hanem inkább példaértékűnek tartom pár játékos karrierjét. Ilyen például Nagy László, aki szerintem nagyon sokat tett a magyar kézilabdáért és rengeteg mindent elért a pályafutása során.

- Szerinted idén hogy végez a Final4-ben a Veszprém?

- Szerintem idén nyerni fognak még akkor is, ha ebben az évben voltak nehezebb szakaszok a csapat életében. Én Xavi Sabatet is jó edzőnek tartom és szerintem idén nagyon közel áll a Veszprém a BL győzelemhez.

- Köszönöm szépen hogy elvállaltad az interjút és remélem, mihamarabb pályára léphetsz!