Interjú Füzi Danival.

A Veszprém fiatal beállósa Füzi Dániel 2014-ota szerepel a Veszprém NB1-es csapatában. Már többször is pályára lépet és több gólt is szerzett. A legelső gólja megtekinthető itt. Egy ritka pozitív ember aki, mindig harcol a pályán és véleményem szerint a Veszprém sokat építhet rá majd pár év múlva.  

- Hány eves korod óta kézilabdázol?

-9 éves korom óta. 2005-ben kezdtem a Báthory általános iskolában.  A testvérem beszélt rá hogy próbáljam ki és, hogy menjek le, mert ő már akkor kézilabdázót. Én előtte fociztam már 2002 óta.

- Miért pont a kézilabdát választottad, ha fociztál is?

- Nem tudtam először választani. Egy ideig, mint két sportot csináltam. Aztán lekerültem Alsóörsre, akkor alakult ott a Veszprémnek a fő utánpótlás bázisa és oda hívott le az akkori edzőm Hidasi Ferenc és Lipták Gyula. Később Ferenczy Gábor lett ott lent az edzőm végig 5. osztálytól 8ig.

- Volt olyan pillanat, még amikor nekifogtál kézilabdázni, hogy inkább marattál volna a focinál és megbántad, hogy a kézilabdát választottad?

- Soha egy percig se bántam, hogy a kézilabda mellet döntöttem. Én úgy gondolom, hogy inkább leszek magasabb szinten egy jó csapatba kézilabdás kevesebb bérért, mint rosszabb szinten itthon az NB1-ben focista jóval magasabb pénzért. De tényleg ez szerintem nem is kérdés, hogy miért a kézilabda felé húzott a szívem. Most a Veszprémben játszom a felnőttekkel és ráadásul a korosztályos válogatottba is bent vagyok. Szóval nem hinnem, hogy jobb lennék fociba.

- Milyen volt a legelső kézilabda mérkőzésed?

- Őszintén megmondom nem nagyon emlékszem rá. Sőt csak arra emlékszem, hogy a Báthory termében volt.

- Az első mérkőzésed a Veszprém NB1-es csapatában?

- Az frissebb, tavalyelőtt volt 18 évesen a Vojvodina ellen léphettem először pályára (2014/12/18). Az akkori edzőm Pásztor István hívott a meccs előtt 4 nappal, hogy valószínű játszani fogok mivel kiérdemeltem. Ezt mondta. Aztán akkor még Ortega volt az edző es mar az első félidőben betett. Nagyon izgultam és idegenként mozogtam a pályán, nem tudtam a nagyokkal edzeni akkor előtte most ez már másképp van, mert edzek velük. Volt egy helyzetem, de sajnos kivédte a kapus.

-  Amikor kihagytad a helyzetet Ortega vagy a többi csapattársad mit mondott?

- Biztatott és mondtak, hogy nincsen semmi baj, még sok gólt fogok dobni úgyis.

- Mi volt az első gondolatod mikor megtudtad, hogy pályára lephetsz a nagyokkal?

- Hát, úgy éreztem ez egy visszaigazolás, hogy jó úton járok és, hogy a kemény munka árán akárki is lehetek, csak hinni kell benne, hogy képes vagy rá és elhiszed, hogy lehetsz valaki. Persze dolgozol is keményen. Hogy őszinte legyek, mindig meghalok egy kicsit az edzésen másképp nincs eredmény. De persze még az út elején járok nagyon és sok még a buktató. De én mar egyszer legyőztem magam és azóta van ekkora akaraterőm.

- Miért mi történt?

- Keresztszalag-szakadást szenvedtem. Már 4-5 éve történt, és a talpra állás egészen nehéz volt

- A szüleid és a barátaid mennyire támogattak mikor nekifogtál kézilabdázni és mennyire támogattak mikor volt ez a sérülésed?

- Szüleim a legnagyobb szurkolóim es kritikusaim beleértve a barátnőmet is, hiszen ők így hárman együtt a támogatóim. Végig mindenben támogattak eddig is és ezután is támogatni fognak.  Mindig csak segítenek, ritka szerencsés vagyok. Ha valami kell, akkor valahogy úgyis elintézik. Barátaim is végig hittek es hisznek bennem. Úgy érzem.

- Az U20-as válogatottban, hogy érzed magad?

- A válogatottba mindig szívesen megyek, jó az ottani közösség. Persze van, hogy nem minden jó, vannak úgynevezett hullámvölgyek, de leginkább pozitív a hangulat. Most a Dániai Eb-re készülünk, ami nyáron lesz, remélem, ott lehetek a csapatban. Számomra mindig is egy plusz erő volt a címeres mezt viselni. Bárki volt az ellenfél.

- Mennyire nehéz a válogatottban is 110%-os teljesítményt nyújtani valamint a Veszprémben is? Mivel ahogy meséled meg, ahogy latom te nem 100%-al teljesítesz, hanem 110%-al.

- Ezt köszönöm, hogy így látod, de én is csak 100 %-on tudok teljesíteni.

- Én csak az igazságot írom. Én ezt nem így latom plusz a mentalitásod is. Lehet, csak te érzed úgy, de én így látom.

- Nem mindig megy, hogy akár 100%-on tudjak teljesíteni, de az akarat és a szív mindig hajt és ez az én erőm szerintem. Soha nem adom fel, véleményem szerint lehet rosszul játszani, de nem küzdeni, úgy nem lehet.

- Számodra a legfontosabb, hogy küzdjél a pályán a csapatért, amiben játszol?

- Igen. A csapatért és társaimért.

- Ki a példaképed?

- A francia világ legjobb beállósa volt, Bertrand Gille, azért mert ő egyforma magas velem es megtaláltam magamat az ő játékában. Hasonlóan harcias és soha nem adja fel ő sem. Igazi harcos a pályán. És a mostani csapatból Renato és Andreas is, mivel rengeteget segítenek nekem, ezért ők is.

- Milyen volt mikor először edzhettél velük?

- Azt is úgy éltem meg mintha nyertem volna a lottón.

- És, hogy érzed magad köztük?

- Mindig mindenben próbálnak segíteni, így én csak tőlük tanulhatok. Nagyon jó érzés a jobbtól ellesni dolgokat, és látni, hogy van hova fejlődni.

- Szerinted mennyire tudtál beilleszkedni?

- Ezt tőlük kéne megkérdezni, hogy mennyire fogadtak el, de remélem, hogy elfogadtak.

- Te, hogy érzed.

- Szerintem meg úgy is érzem, hogy sikerült mindenkivel megtalálni a közös hangot.

- Milyen volt mikor megszerezted az első gólodat a Veszprém nagy csapatában?

- Leesett egy hatalmas kő a szívemről, és bevallom, nem tudom mi hogyan történt, mert ilyenkor valahogy más a világ. Csak utána jöttem rá, hogy sikerült az, ami azelőtt egy éve nem.

- Most a Nexe ellen mikor két helyzetet is kihagytál nem terhelt egy kicsit, hogy nem sikerült?

- Hát, inkább az bosszantott, hogy nem a saját helyemről lőttem. Én beálló vagyok, de ha a mester szélen számít rám, akkor ott játszom. Mindegy hol csak játsszam.

- Amikor gólt szerzel, jól esik az a bizalom, hogy egy világklasszis kézilabdázó neked passzolja a labdát és biz benned?

- Szerintem bennük az van ilyenkor, hogy segítsek a fiatalt. Ő is volt fiatal és nyilván ezért próbál segíteni. Tudják, hogy nem egyszerű a kezdet.

- Esetleg van más sport, amit akti van, követsz?

- Igen a foci. A nagy kedvencem ott a Manchester United.

- Van számodra úgynevezett álomcsapat?

- Most még nincs ilye, de véleményem szerint idővel majd kialakul.  

- Te, mint játékos és azért gondolom szurkoló is, hogy latod a Veszprém esélyeit a BL-ben. Szerinted, van esély a győzelemre?

- Hát szerintem, ami biztos van az az esély. Rajtuk (rajtunk) múlik az, hogy hová tudnak vagy tudunk eljutni. De nem szabad elfelejteni, hogy sokkal több jó csapat van már. Bárki bárkit meg tud verni, én szurkolóként bízom a sikerben, de rettentő nehéz lesz szerintem.  Ráadásul a Veszprém leginkább itthon erős a szurkolok miatt, és nem hazai pályán van a Final4 sajnos. Így ez a plusz erő kicsit visszaesik Kölnben. Odáig még hosszú az út, először jussunk be a Final4-ba, addig véleményem szerint nincs miről beszélni.

- Hogy érzed, ki az, akitől a legtöbbet tanultál?

-  Minden edzőmtől tanultam, de úgy érzem, hogy Ifj. Kiss Szilárd és Gyurka János akik eddig akik a fejlődésemhez nagyba hozzájárultak.

- Hogy képzeled el önmagad 10 év múlva?

- Hát bátran merek álmodni, mert ha vannak céljaim, akkor mindig van miért küzdeni. Bízom, benne, hogy egyszer játszhatok a Bundesligában és abban is, hogy egyszer itt a Veszprémben engem is úgy emlegessenek, hogy valamit elértem itt és én is Veszprém nevelés vagyok.