Interjú Kancel Ottóval.

Napra pontosan egy éve posztoltam ki életem első interjúját Pásztor Imrével, aki a szegedi kézilabda csapat tehetséges kapusa. Rengeteg dolog történt velem egy év alatt, amit az olvasóimnak köszönhetek. Számtalan kézilabdázót ismertem meg, elkészítettem életem első interjúját az egyik olyan játékossal, aki azelőtt csak, mint játékos szerepelt életembe.

16 ember és 17 interjú, van, akinek kevés számomra ez egy álom még talán most se dolgoztam fel és ezt csak az olvasóimnak köszönhetem, akik támogatnak és írnak nekem.

Rengetegen kérdezték, hogy nem-e tudom mi történt Kancel Ottóval, akivel életem második interjúját készítettem el. Egy nagyagyon gyors ötletemnek hála ráírtam és válaszolt pár kérdésemre melyből kiderül, hogy pontosan miért is lehetett ilyen keveset látni a pályán. 

- Hogyan és mikor sérültél le?

- 2015.02.13. Veszprém arénában Balatonfüred - Nexe első meccs EHF csoportkor kb. 10. percben védekezésnél kiugrott a vállam a helyéről szerencsére magától vissza is ment gondolom a magas adrenalin szint miatt alig éreztem fájdalmat még játszottam is tovább, de első lövés után egyre csak rosszabb volt. Így kértem cserét és utána már nem tudtam vissza menni a pályára, ahogy kesébb kiderül megrepedt a labrumom es azt kellett később megműteni.

- Nem féltél attól, hogy az egész eddigi munkádnak vége és többe nem állhatsz vissza a pályára?

- Őszintén többször megfordult a fejembe, hogy van-e értelme megműttetni mivel a civil élethez nem lett volna szükséges a műtét arról nem beszelve, hogy nem első komoly sérülésem volt ez. De akárhányszor jött ez a gondolat szinte egyből megtudtam magam meggyőzni, hogy muszáj folytatnom és nem szabad feladni.

- Mennyire volt nehéz a rehabilitáció? Mennyire terhelt le téged lelkileg és testileg?

- Őszintén nem volt könnyű főleg eleinte mivel még egy sima fogmosás is problémát okozott, de Balatonalmádiba ahol rehabilitáltam Bartalos Juditnál nagyon odafigyeltek rám és rengeteget foglalkoztak/foglalkoznak velem és még a mai napig is és főleg nekik köszönhetően sokkal könnyebben ment a rehabilitáció.

- Hogy érezteted magad ezek után, amikor végre elkezdheted az edzéseket a többiekkel?

- Fele más érzelmek voltak bennem. Egyrészt nagyon boldog voltam, hogy újra a kézilabdapályán lehetek másrészt pedig nem volt könnyű, hogy úgymond mindent újra kellett "megtanulni" passzolni, lőni és ez a folyamat még mindig tart, de úgy érzem, hogy napról napra fejlődök, és ennek nagyon örülök és erőt ad.

- Hogy ezeket újra kellet tanulnod nem volt nehéz a magyar kupában és bajnokságban helyt állni?

- Nagyon nehéz volt. Hol jobban, hol kevésbe sikerült. Idén főleg védekezésben kaptam szerepet, de egész nyáron keményen fogok dolgozni h támadásba is tudjam segíteni a csapatom.

- Hogy érzed, hogyan zártad a szezont a mivel azért a magyar kupában harmadik lett a Füred, míg a bajnokságban negyedik.

- Mivel nem gondoltam volna, hogy idén egyáltalán pályára lépek éles meccsen így nagyon boldog vagyok, hogy legálabb ez sikerült és azt, hogy egy ilyen sikeres szezont zártam Füreden már olyan, mint a hab a tortán és nagyon örülök neki

- Vannak célkitűzéseid a jövő szezonnal szembe?

- Azt gondolom, hogy minden profi sportolónak kell, hogy legyen célja természetesen nekem is van. Első sorba egy sérülésmentes szezont szeretnék minél több játékkal, mint védekezésbe, mint támadásba és, hogy ezáltal minél többet tudjam segíteni a csapatom.

- Még egy kérdés, ami már nem nagyon a sérülésedhez tartozik, szezon elején azt mondtad idén a Veszprém nyeri a BL-t. Most hogy gondolod?

- Azt gondolom, hogy a Veszprém az egyik legjobban összerakót csapat a Final4-ba. Nálam természetesen ők a legesélyesebbek. A végső győzelemhez és nagyon szorítok majd nekik, hogy sikerüljön. Tehát a válaszom IGEN és Hajra Veszprém!