Interjú Manojlović Borisal.
Őt faggattam egy kicsit a múltjáról, a jelenéről és a jövőjéről is.
- Hány éves korod óta kézilabdázol?
- 11 éves korom óta.
- Miért kezdtél el kézilabdázni?
- Otthon sok barátom kézilabdázott, és ők mondták, hogy próbáljam ki én is.
- Sportoltál valami mást is a kézilabdán kívül?
- Igen. Mielőtt elkezdtem volna kézilabdázni versenyszerűen úsztam. Volt olyan is hogy két edzésre jártam egymás után. Ez nem tartott valami sok ideig, mivel úgy döntöttem rövid idő eltelte után, hogy a kézilabdát választom. Jobban tetszett, hogy egy csapat tagja lehetek, és együtt küzdhetünk a meccseken.
- Azon kívül, hogy egy csapat tagja lehetsz valami más is megfogott ebben a sportban vagy csak ez miatt döntöttél a kézilabda mellet?
- Szerintem az fogott meg először, hogy jól éreztem magam az edzéseken, sok barátom kézilabdázott és együtt lehettünk. Később jött néhány sikerélmény is, ami még jobban megerősíttette ezt szerintem ez döntött.
- Kezdettől fogva kapus voltál?
- Nem, először mezőnyjátékos voltam. Nem emlékszem már, hogy milyen poszton, de szerintem átlövő lehettem.
- Akkor, hogy kerültél a kapuba?
- Néhány edzésen nem volt kapusunk és beálltam védeni, és egész jól ment. A mezőnyben meg nem voltam túl ügyes, így mindenki jobbnak látta, hogy a kapuban maradjak.
- Ha jól tudom Szerbiában születtél, hogy kerültél Szegedre?
- Igen Szerbiában születtem, pontosabban Adáról jöttem. Először Orosházára mentünk néhányan suliba és kézilabdázni, majd onnan jöttem Szegedre.
- Nem volt furcsa neked, hogy egy másik országban élsz távol a szüleidtől meg a barátaitól?
- Eleinte kicsit furcsa volt, de szerencsére gyorsan beilleszkedtem. Most már egyáltalán nem furcsa, teljesen meg szoktam és itt is sikerült szereznem sok barátot.
- A szüleid nem elleneztek, hogy szegedre, vagyis pontosabban először Orosházára kezdjél suliba járni?
- Nem elleneztek. A szüleim szerencsére mindig támogattak és most is támogatnak.
- Melyik az első mérkőzésed, amelyre emlékszel?
- Talán még Adán volt, amikor az egyik meccs végen lehetőséget kaptam és sikerült kivédenem néhány lövést.
- Az első szegedi mérkőzésedet, hogy élted meg?
- Cell kupán voltunk. A második félidőben alítottak be, nagyon izgultam, de szerencsére jól sikerült.
- A Szeged felnőtt csapatában, hogy érzed magad?
- Nagyon jó érzés, hogy minden nap világklasszis edzőkkel és játékosokkal dolgozhatok. Sokat tanultam tőlük és remélem, még sokat is fogok.
- A Szeged NBIb csapatának vagy állandó kapusa. Ott, hogy érzed magad?
- Ott is nagyon jól érzem magam. Ott legtöbbször végig játszom a meccseket és ki tudom próbálni azokat a dolgokat, amiket a felnőtt edzéseken gyakorlunk. A csapatunk is egész jól összeállt. Azért harcolunk most, hogy elérjünk egy dobogós helyezést és jó érzés, hogy mindenki a csapatban megtesz érte mindent.
- Mennyire szoktál kifáradni egy mérkőzésen?
- Hát a felnőtt meccseken még nem volt annyi szerepem, hogy igazan el kellett volna fáradnom. Az NBIb-s meccseken kicsit jobban el szoktam fáradni, ott több szerephez jutok, de az sem olyan veszés.
- Mennyire tudtál beilleszkedni a felnőtt csapatba?
- Gyorsabban ment, mint amire számítottam. Szerencsére nagyon segítőkész és barátságos volt velem mindenki.
- Milyen volt az első mérkőzésed a felnőtt csapatban?
- A meccs előtt kicsit izgultam, de amikor elkezdődött csak arra koncentráltam, hogy ha lehetőséget kapok, minél jobban ki tudjam használni. A meccs végen álltam be a kapuba, tudtam hárítani több lövést is ,de volt olyan is amit ki kellett volna védenem, de sajnos nem sikerült. Így volt utána bennem hiányérzet.
- Melyik számodra az eddigi legemlékezetesebb mérkőzés?
- Igazából elég sok van. A legfrissebb emlékem a múlt heti Vác elleni mérkőzés. Lehetőséget kaptam a meccs végen és sikerült kivédenem, egy hétméterest és néhány ziccert.
- Hogy szoktál felkészülni egy mérkőzésre?
- Meccsek előtt odafigyelek az étkezésemre. Próbálok jól aludni és persze videózni is szoktam, annak érdekében, hogy 100%-an fel legyek készülve.
- Volt már olyan, hogy egy elrontott védés miatt kikapott a csapat persze itt olyan védésre értem, amit te tudtál volna hárítani.
- Nemrég volt egy meccsünk, amikor az utolsó másodpercekben kaptam egy gólt. Ziccer volt, de ki tudtam volna védeni, azzal lett x.
- És ilyenkor ezt, hogy szoktad kezelni?
- Néhány napig bennem szokott lenni, de utána tovább szoktam lépni és a következő meccsre koncentrálok.
- Mikor tudatosult benned, hogy profi kézilabdázó szeretnél lenni?
- Talán 16-17 éves lehettem. Úgy éreztem, hogy ez az a dolog az életemben, ami legjobban érdekel, és amit szeretek csinálni.
- Ki az vagy kik azok az emberek, akiktől szerinted eddig a legtöbbet tanultál?
- Nem tudnék külön senkit kiemelni, minden csapattársamtól és edzőmtől próbálok tanulni, mert itt mindenki olyan, hogy valami miatt fel lehet rá nézni.
- Ki a példaképed?
- Sterbik Árpád, őt van szerencsém személyesen is ismerni. Nagyon jó kapus és nagyon jó ember is.
- Van más csapat is, aminek aktívan követed a pályafutását?
- A BL-t folyamatosan követem és néhány Bundes liga-s csapatot is aktívan követek. Külön nincs csapat, akinek szurkolok, amikor egy kisebb csapat játszik egy nagyobbal akkor szoktam a kisebbnek szurkolni.
- Hol képzeled el magad 10 év múlva?
- Válogatott szeretnek lenni és a Pick Szegedben játszani.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése