Bukott példakép és visszatérő félistenek.

Merem kijelenteni, hogy életem eddigi egyik legmeghatározóbb hétvégéjén vagyok túl. Úgy érzem szerencsésnek mondhatom magam, hogy ott lehettem ezen a mérkőzésen mert ez a mérkőzés egy öröm ünnep volt. Igen is a Veszprém sok sebből vérzik még mindig, de ugyanakkor fantasztikus csapattal is rendelkezik.
A mérkőzés az útlósó percig érdekes volt és izgalmas a birokra külön hangsúlyt fektetnék akik pofátlan módon nyomták előre a Kielt. De a biroktól függetlenül rég láttam ennyire együtt ezt a csapatot és rég láttam bennük azt a küzdeni akarást, a győzelem iránti vágyat és őszinte leszek ennél jobban semmi nem esett.
A mérkőzésen támadásban egyértelműen a legjobb játékos Peti volt aki 5 gólt lőtt ,Momir aki ugyan csak 5 gólig jutott és Gasper aki 4 gólig jutott és plusz egy játékos, vagyis inkább kettő, Andreas 4 góllal és Renato  3 gólig jutott, de azt a három gólt pont akkor lőtte mikor a legnagyobb szükség volt rá.
Védekezésben szerintem Timu, Mirsad és Ivan volt a legjobb akik mellet nem nagyon lehetett befordulni. Jó igaz Mirsadot megszórták két 2 perces kiáltással, de ettől függetlenül szerintem a legjobb embernek lehet mondani.
Viszont van egy nagyon nagy tanulság is számomra ebből az egész hétvégéből, ha nem gond ez egy kicsit személyes lesz. Életem első kedvenc  kézilabdázója Marko Vujin mivel 17 éves vagyok és 10 éve szerettem meg úgy igazan a Veszprémet és vele együtt a Magyar kézilabdát, így akkor ugyebár ő már a Dunaferrbe kézilabdázott. Amikor apukám mondta, hogy megyünk erre a mérkőzésre egyből az jutott eszembe végre találkozhatok életem első kedvenc kézilabdázójával.
Egész héten azon kattogót az agyam majd mit fogok neki mondani. Annak rendje és módja szerint kimentem a portához várni rá már felvoltam készülve lelkileg, hogy végre megtörténik és beszélhetek vele teljesül az egyik álmom.
Ez sajnos nem így történt mivel Vujin káromkodva viharzott el mellettem nem törődve semmivel...... mindenre számítottam csak erre nem... elküldte az ott levő szurkolókat melegebb éghajlatra és zsummogat. Ennél nagyobb csalódás kézilabdázóval kapcsolatban még nem ért. Oké megértem rosszul estit neki, hogy anyáztak rá, de szerintem aki anyázik rá az nem fog odamenni hozzá közös képet kérni és aláírást.
Úgy, hogy igen emberek ennek a hétvégémnek is megvolt a tanulsága és úgy érzem ezt meg kell osztanom a s blogolvasoimmal. De ettől függetlenül a Kieli játékosok egytől egyik kedvesek és rendesek voltak. De a mieinknél sosem lesznek jobbak mivel azért csak mi vagyunk a legjobba. Hajrá Veszprém!