Egyre nehezebb.

Megint nem tudok mit írni. Igen gyenge érzelmi rendszerrel rendelkezem, így megint csak bambulok magam elé és rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem és kavarog a fejemben.

Miért? Miért kapunk ki szinte mindig? Miért? Ezt nekem valaki elmagyarázhatná. Nem értem miért van ez. Mérkezésről mérkőzésre egyre nehezebb számomra végig nézni egy mérkőzést. A tegnap is bevallom, nem szép dolog, de a második félidőt inkább már csak hallgattam, mint sem néztem. Nem bírom ezt nézni. Nem bírom nézni, ahogy a kedvenceimet megalázzák. 

Nem szeretném, ha bárki is félre értené, és úgy értelmezné, hogy csak akkor szeretem a csapatot, ha nyernek. Nem erről van szó. Bele fáradtam abba, hogy írjam, lesz még jobb is és minden jó lesz. Nem, nem lesz semmi se jobb, lehet Talant is hibázott és túldolgoztatta őket, de nem Talantban van a baj, sem a játékosokban. Egyszerien nem jönnek ki a lépések. Egy fiatal csapatról beszelünk melyben nagyon kevés a tapasztalt játékos. Ott van Nagy László,akinek tőbb bizalmat kéne adnia védekezésben. Most lehet támadni, hogy ő a Nagy Laci, de inkább nézzünk, vissza pár mérkőzést ott látszik, hogy védekezésben sehol nincs.

A védőfalunk közel sem olyan, mint amilyen védő falat megszoktunk a Veszprémnél vagy a Szegednél, mivel egyedül Timu futkorászik jobbra, balra, mint valami mérgezett egér. Borsos Tamás ritkán lép ki, de nem vele van a legnagyobb baj hiszen é nem is egy világklasszis.

Lehet, sokan nem azt várják el, hogy azt írjam le, amit gondolok, de most azt tettem. A tegnapi játékunk az első félidőben rossz volt a másodikban borzalmas. Talán Dujsebajev mellé a kispadra Sótonyi helyet nem ártana Xavi aki ismeri a magyar mentalitást. Vagy akár lehetne alkalmazni a svédek módszerét és Dujshebajevvel és Pastorral kéne a kispadra mivel a magyar kézilabda edzik borzalmasak és nem tudják mit kéne cselekedni. Tudom könnyű egy székből beszelni, de ez az én nézőpontom és úgy érzem eljött az idő, hogy ezt megosszam az olvasóimmal. 

A tegnapi mérkőzés óta csak bambulok magam elé és gondolkozom, mit írjak a blogomba. Most megírtam az igazságot, azt, amit gondolok. Nekem ebből elegem van, hogy mindenki szid mindenkit. Igen hibásak, de emberek ok is. Nem szeretnék haragot kelteni senkiben sem, de mindenki nézzen mélyen magába. 

Úgy döntöttem a blogom nevét egy kis időre, amúgy a magyar fiuk harcolnak, értünk megváltoztatom. Így ettől a naptól fogva a blogom neve nem "Kézikritik" hanem az, hogy " Veletek vagyunk". Mivel igen bármennyire is ki vagyunk, borulva szeretjük őket és támogatni kell. Lehet, kikapunk a Spanyoloktól és a Svédektől, de legalább megpróbáltuk.

A kővetkező mérkőzésen a spanyolokkal nézzünk szembe, akiknek sok játékosunk játszik. Robledo, Cristian és Niko, ha ők nyernek, akkor sem kell, majd csüggedni mivel fantasztikus emberekről van szó. De egy mérkőzésnek sincsen forgató könyve, nem lehet, tudni semmit se én megint bízok ebben a csapatban. A tegnap csalódtam, de ez nem az első és nem az utolsó, hogy csalódok egy csapatban. De mi szurkolok is tovább kell lépnünk nem csak a játékosok. Hajrá Magyarország!